Az alkalmak aktuális társadalmi jelenségeket, fogalmakat tárnak fel és tárgyalnak.. Bár rövid címüket tekintve általánosak a felvetések, a beszélgetések ennél sokkal speciálisabbak és mélyrehatóbbak, ahogy a jelenlévők is egymástól sokban eltérő megvilágítást adnak az egyes ügyeknek és bontják ki gondolataikat a fogalmakkal, jelenségekkel kapcsolatban.  A rövid, lényegretörő, érdekes megnyilvánulások pedig gyakorlatilag vitákat is generálnak, melyek segítik a közös nevező kialakítását egy-egy kérdésben. Persze nem cél mindenkit „azonos véleményre hozni” de többé-kevésbé születik az egyes kérdésekben valamiféle közmegegyezés.

A témák között volt már szó a testről és lélekről, a sikerről, a zsenialitásról, a kreativitásról, a hamisságokról, a dühről, a hősökről, a külcsínről és belbecsről, arról hogyan merítsünk mindig a tiszta forrásból vagy kanyarodjunk vissza az eredethez, a vitakultúráról, a szimbólumokról a népművészet és magas művészet viszonyáról, és könnyedebb témákról így a Holdfogyatkozásról, a divatról, a cipőkről, a Tejútról, a meséről, a boldogságról és boldogtalanságról... Egy egész évadot szenteltünk a művészképzésnek és egyéb pedagógiai kérdéseknek és a családban zajló folyamatoknak.

A beszélgetések egyben szórakoztató programok. Szervesen kapcsolódnak hozzájuk „látványosságok” azaz művészeti teljesítmények – ad hoc kiállításokat, dalokat, verseket, zenét, színházi produkciókat, drámacsoportok rövid előadásait, táncot, performancet, filmet építünk elemenként a rendezvényekhez természetesen az egyes témákhoz illőn. Az alkalmakat közösségffejlesztő tréningelemekkel színesítjük. A véleménycserét pedig átélt történetek, idézetek, bizonyos elfogadott vagy kétségbe vont nézetek citálása is generálja. Nem túlzás hát azt állítani, hogy az arttér egy izgalmas szellemi kaland lehetőségét rejti.